Cserna-Szabó András magyar
1974. március 9. (Szentes) –
Katalógusnév | Cserna-Szabó András |
---|---|
Nem | férfi |
Képek 4
Könyvei 20
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Helikon Zsebkönyvek Helikon
Szerkesztései 7
Antológiák 35
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban.
76. oldal
Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkódon, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csak a lélek számol.
184. oldal
– És mondja, gyönyörűm, mit olvasott mostanában? Olvasott-e valami szépet?
154. oldal
– Olyan az asszony, mint a tej. Selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik, és úgy megfosat, hogy a lelked a porceláncsészére fröcsöl.
…és akkor a doktor leültetett egy mély fotelbe, elébem állott, majd azt mondta, nyissam nagyra a számat, és ő jó mélyen belenézett, és egy ezüst kanállal erősen lenyomta a nyelvemet, hogy megnézze a torkomat is, aztán azt mondta, mondjam szépen, hogy „Szöged”, és én mondtam is szépen, hogy „Szeged”, mondjam szépen, hogy „embör”, és én mondtam is, hogy „ember”, mondjam szépen, hogy „möggy”, és én mondtam is rögvest, hogy „meggy”, mondjam szépen, hogy „sömmi”, és mondtam is szépen, hogy „semmi”, és a doktor bánatosan rázta a fejét, tanácstalanul tárta szét a karját, majd azt mondta, ilyet még soha a praxisa alatt nem látott, olyan ez a gyermek, mintha pesti volna, ezen a kölkön nem lehet segíteni…
29. oldal
Semmi problémám nem volt az életben, azt leszámítva, hogy a lelkem olyan üres és sötét volt, mint egy halott város általános iskolájának tornaterme éjjel.
25. oldal
A cápa, aki a tenyeredből eszik, a lábadból is fog.
231. oldal
– És maga szerint ez normális? – kérdezte a rabló.
– Ugyan kérem! Hát mi a normális? Gyermekeket nemzeni a biztos halálra? Ez ön szerint normális? Döglött állatok húsát ebédelni? Ez normális? Könyveket írni a többi millió könyv mellé? Normális?
– Szóval maga tudja, ki vagyok…
– Tudom. Ezt a bajszot nem lehet eltéveszteni. De ez most nem számít. Móricz úr, én hiszem, hogy perverznek lenni éppen annyira normális, mint katolikusnak, vegetáriánusnak, vagy mondjuk patikusnak. Minden normális, művész úr, és persze semmi sem az. Önnek magyarázzam? Mert normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta. Az, aki ötven évig minden éjjel együtt hált a hájas, bibircsókos, izzadságszagú feleségével? Vagy az, aki pompás legyekkel szerelmeskedett?
Móricz Móric lekapta kalapját, mérgesen húzta le fejéről a harisnyát, és a padlóra vágta.
– Ember, ezt nem mondhatja komolyan! Maga összefekszik a legyekkel? De hiszen ez lehetetlen!
– Ugyan, már miért volna lehetetlen? A szerelem csodákra képes, kérem.
69. oldal (Magvető, 2008)