Cornelia Funke német
1958. december 10. (Dorsten, Németország) –
Teljes név | Cornelia Caroline Funke |
---|---|
Katalógusnév | Funke, Cornelia |
Nem | nő |
Képek 5
Könyvei 49
Kapcsolódó sorozatok: Kísértetvadászok · Tintenwelt trilógia · Tintenwelt-Trilogie német · Inkworld Trilogy angol · Mirrorworld angol · Dragon Rider angol · Trilogia del mondo d'inchiostro olasz · Reckless német · El jinete del dragon spanyol · Drachenreiter német · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Leselöwen német
Illusztrálásai 33
Felolvasásai 1
Népszerű idézetek
„Aki könyvet lop, vagy aki kölcsönkönyvet magának megtart, íme, változzék annak kezében a könyv mérges kígyóvá. Üsse őt a guta, minden tagja bénuljon. Sikoltozva és hörögve kelljen kegyelemért esdekelnie, de kínjai ne csillapuljanak, míg ő maga rothadni nem kezd végezetül. Könyveket rágó férgek csüggjenek belein, örökéletűek, akár a hullák tekergő élősködői. És ha elérkezik végső büntetése az ilyennek, a pokol tüze eméssze – mindörökre.”
A barcelonai San Pedro kolostor könyvtárának felirata
A "Csak egy kép" c. fejezet mottója
Ha útra viszel magaddal könyvet, mondta Mo, mikor az első kötetet rakta be így a ládába, különös dolog történik: a könyv elkezdi emlékeidet gyűjtögetni. Később csak föl kell ütnöd, aztán mindjárt tudod, hol olvastad először, mi volt akkor. Jó, hát, ha nem is mindjárt, de lassan és annál biztosabban. Hidd el nekem, a könyv olyan, mint a légypapír. Az emlékek megragadnak rajta. Amit később látsz, már nem csupán a kész, nyomtatott szöveg.
10. oldal
[…] aki könyvet éget, emberi lelket éget.
204. oldal, 17. fejezet - Az elárult áruló
– Úgy tűnik, gazdag a kedves rokon – súgta Meggie fülébe fontoskodva Porkéz.
– Igen, Elinor meglehetősen gazdag – erősítette meg Mo, és elhúzta Meggie-t a kaputól. – De alighanem szegényen végzi majd, mint a templom egere, ha továbbra is minden pénzét könyvekre költi. Attól tartok, a lelkét is eladná, ha az ördög a vágyva vágyott könyvet kínálná érte.
42. oldal, 4. fejezet - Egy csupa könyv ház
Ahogy a könyvek lapjai szét-szétnyíltak, olyanok voltak, mint a halott madarak. Szárnyuk tehetetlenül kitárva…
200. oldal, 17. fejezet - Az elárult áruló
Tudod, az írókkal nem olyan egyszerű a dolog. Ki hinné, hogy ugyanolyan húsvér emberek, mint mi. Akik a csodás műveket írják. Azt hiszik, az írók már rég nem élnek. És nem lehet velük csak úgy az utcán találkozni. Az írók szeretik is ezt a rejtélyességet. Mintha istenek volnának.
280. oldal, 22. fejezet - Biztonságban