Cees Nooteboom holland

Mindig az van előnyben, aki búcsúzik. Hátra a másik marad.

269. oldal

Minden kor a maga módján büntet, és a mienk dúskál a lehetőségekben.

Senki sem tudja, pedig így van, hogy egy férfi, ha egyedül van, még a korombeli is, játszani kezd, ha biztos benne, hogy senki sem látja, és már képtelen elviselni a csend keltette zajt.

22. oldal

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kor, mely egyesek szerint még mindig tart.

(első mondat)

Saját személyem sohasem érdekelt igazán, ez azonban nem jelenti azt, hogy mert így tartotta kedvem, minden további nélkül felhagyhattam volna azzal, hogy önmagamról gondolkodjak, sajnos nem.

(első mondat)

Makacs kutya az emlékezés: oda heveredik, ahová éppen kedve tartja.

9. oldal, Közjáték (Európa, 1986)

Az olvasókat két dologgal lehet elriasztani: az első, ha észreveszik, hogy nem értesz a mesterséghez, a másik pedig, ha túl sokat untatod őket a mesterséged fogásaival. Hogy az írás egyszerű vagy fordított metaforája a valóságnak, vagy annak kellene lennie, ez nem érdekli az olvasót. Az egyetlen dolog, ami érdekli, hogy abban a pillanatban olvasott szöveg valóságnak tűnik-e a számára vagy sem.

45-46. oldal

Valaki lehet szép, de ha már abszolút semmi sem hibádzik rajta, és csak állunk s bámulunk, ha szembejön velünk az utcán, akkor a tökéletes szépség saját tökéletlenségünk mércéje lesz, és mint ilyen korántsem boldogít bennünket.

16. oldal

Ha megkérdeznéd tőlem, mi a legnehezebb, azt mondanám, a mértéktől való búcsúzás. Enélkül nem létezhetünk. Az élet számunkra túl üres, túl nyitott, mindent kitalálunk, neveket, időpontokat, mércéket, anekdotákat, csak hogy belekapaszkodhassunk valamibe.

Az élet szarosvödör, amely egyre csak telik, s amelyet a végig cipelnünk kell. Ezt állítólag Szent Ágoston mondta, a latin szövegnek sajnos soha nem néztem utána. Ha nem apokrif, természetesen a Vallomásokban van.