Boris Vian francia

VIanhoz képest a legtöbb író színtelennek és unalmasnak tűnik. Pedig színesek azok is, csak ott a színek ugyanazok, mint a mi világunkban. Viannál piros a fű, a szoba összemegy, ha a lakója beteg, a kutya beszél, a macska kocsmában anekdotázik… stb.

Vianra vonatkozóan egyszer ezt írtam a blogomban:

„Végszóul, emlékszem Boris Vian egyik szívem csücskét képező regényére, a Tajtékos napokra. A főhős barátja Jean-Sol Partre-rajongó, az író minden művét rohan megvenni, minden pénzét a gyűjtemény gyarapítására költi. Így a legújabb mű, a WC-papírtekercsre írott darab a vágyálma.

Na igen, nem finom kritika, de bárki számára azonnal érthető, nem? Pedig több mint 50 éve írta!

A kérdéses Partre-mű irodalmi értékéről nem szerzünk tudomást ugyan, de az, hogy már a leggyatrább módon kinyomtatva is vagyonokba kerül, fémjelzi Vian nézőpontját. Ma meg a fércműirók – például Roberts – WC-papír minőségű irományait fényes, színes, aranybetűs, nagyon dizájnos kötésben kapjuk meg vagyonokért, és ez a másik véglet.

Vian mindig szarkasztikus humoráról, végletesen acerbikus stílusáról volt ismert. Egy társaságba járt egy időben Jean-Paul Satre-ral és az egzisztencialista írókkal, bizonyos szempontból becsülte műveiket, de nem tartozott közéjük. Ő nem komolykodva és tudálékosan filozofált, durván, élesen, jól érthető allegóriákba burkoltan fejezte ki cseppet sem hízelgő véleményét a környező világról.”

Hiánycikk egy olyan szótár, ahol a zseni mellé csak egyszerűen az Ő neve kerül.

Boris Vian az a fajta író , akiből évszázadonként egy születik. Abszurdi humorral fűszerezett szürrealizmus ez jelemzi Vian stílusát. A regényei felnőtteknek írt mesék. Amitől az ember szíve hevesen ver mert újra éli azt az érzést,amikor még tudta mi a képzelet és nem ölte ki belőle a munka a fantázia szeretettét.

Egy barátnőm nyomta a kezembe a Tajtékos napokat. Nem tudtam, mit tartok a kezemben, nem ismertem se a történetet, se az írót, csak azt tudtam, hogy ez az ő kedvenc könyve. Hát kinyitottam.
Bevallom, kellett idő, mire félig-meddig beleolvadtam a világába, de mikor becsuktam, csak egyetlen gondolatom volt. Ez az ember zseniálisan őrült! Őrülten zseniális.

Nekem kicsit túl abszurd, túl bölcsész, de legalább mindezt értelmes történetek köré csavarja fel, nem a semmiről beszél.

imádom : )

Nagyon lekötnek a könyvei.