Bohumil Hrabal cseh

Bohumil Hrabal neve mára fogalommá vált: A világszerte megnyílt, s nevét viselő sörözőkről még azoknak is jelent valamit, akik nem olvasták a műveit. Engem is találkára egy ilyen nevűbe hívott egykori barátom. Talán láttak a művei alapján készült filmekből egyet-kettőt, A szigorúan ellenőrzött vonatokat, vagy a Sörgyári capriccó-t is. De milyen is Hrabal jellegzetes írói világa?
Életében ugyan nem nagyon kalandozott – eredeti élményei a sörgyár és a vasút láthatóan meghatározók voltak –, de írásaiban még a legszürkébb hétköznapoknak is sikerült színt adnia. Sosem fogyott ki az anekdotákból, világa tele volt egyszerű falusiakkal, szerencsétlen kisemberekkel, „faros- és mellyescicák”-kal, és a szép új világ reményében a fodrászollótól sem megriadó aranyhajú menyecskékkel.
A több mint 101 éve született Hrabalnak sikerült annyira kispolgári szemüvegen néznie a világot, hogy a 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam és a Városka, ahol megállt az idő című műveket.
Hrabal kifejező, rendkívül vizuális stílusban írt, gyakran nagyon hosszú mondatokban. Táncórák idősebbeknek és haladóknak (1964) című könyve egyetlen hosszú mondat. Kedvenc karakterei gyakran fogalmaznak meg alapvető igazságokat a cseh kispolgár együgyű bölcsességével. Hősei egyszerre nevetségesek – primitív humoruk és kispolgári bujaságuk miatt – és testesítik meg a mindig talpraesett, legnagyobb nehézségeket is túlvészelő életvidámságot és a legrosszabb körülmények között is a boldogságra törekvést. Írásait főleg a naplószerű fogalmazás jellemzi, emlékeit valósággal kiömleszti az olvasókra, ezáltal a vizuális ábrázolás mellett rendkívül szuggesztív is.
Bohumil Hrabal Jaroslav Hašekkel és Karel Čapekkel együtt a 20. századi cseh irodalom (különösen a szatíra) vezéralakjai. Műveit 27 nyelvre fordították le.

Ő mindig ivott, vagy Ivett, és beleHRABALodott a nőkbe.
Olyan mint ÉN.

Édesen pihen egy angyal hófehér szárnya a alatt… vagy egy prágai vízköpő kilógó nyelve alatt. És csendesen somolyog.

Ő maga a nagybetűs ABSZURD ÉS HUMOR. A legtöbb művét, legyen az regény vagy novella, az igazi pozitivitás aurája veszi körbe. Kötelezővé kellene tenni, de félő, hogy a diákok megutálnák! :)

Olyan, mint egy jó cseh sör.

A legnagyobb cseh szerző, aki valaha is létezett!
Az első mű, melyet tőle olvastam: Őfelsége pincére voltam. Ez az alkotás volt életem egyik legjobb és egyben legmegrázóbb olvasásmányélménye. A humor mellett tele volt tragikus események sorozatával és a főszereplő alakja, valamint annak folyamatos gyötrődése fantasztikusan volt megírva.
A másik két könyv, melyeket olvastam tőle ez idáig (Szigorúan ellenőrzött vonatok, Sörgyári capriccio), már nem nyerték el annyira a tetszésemet, mint a fentebb említett regény, viszont szintúgy tartalmazzák azokat az elemeket, amik megteremtik a sajátos, „hrabali” hangulatot. A sör kihagyhatatlan elem a könyveiből, illetve az életművéből.
Biztos vagyok benne, hogy még sok könyvét el fogom olvasni, viszont azt is tudom, hogy egyik sem lesz már akkora hatással rám, mint az Őfelsége pincére voltam.

Csillag.