Berkes Péter magyar

– Te mit tennél, ha eltévednél? – kérdezte apa Kisbalázstól.
– Jó vicc! Lefele mennék. Mindig lefele. Mindig a völgyekben. Azok előbb-utóbb emberek közé vezetnek.

282. oldal

Istenként viselkedik, holott csupán szorgos arkangyal.

315. oldal

De akárhogy is, akármint is, így, ebben az örökös gyanakvásban, tüskékkel mindenki felé nem lehet élni. Így az ember sokszorosan több sebet okoz másoknak, mint amennyit ő maga kap. És egy szép napon ráébred, hogy ha rossz körülötte a világ, akkor tőle magától rossz.

334. oldal

– Csak házmesterekkel ne kezdjen az ember – állapította meg bölcsen Kelen Ottó. – Bármit kérdez tőlük az ember, a végén mindig leszúrással végzik.

97. oldal

Örvendjünk annak, hogy csak annyi a nincs, amennyi van, s reménykedjünk, hogy több nem is lesz.

59. oldal

Vagy a mi szép fejű öreg magyarunk fertőzött meg az amatőr serlokholmszkodásával?

161. oldal

– Na persze – húzta anya. – A szakadék szélén táncolni valóban izgalmasabb, mint a táncparketten. Csak legyen annyi szerencséje is a táncművésznek, amennyivel túlélheti a vakmerő produkciót.

313. oldal

– A maga módján mindene osztály kivételes, kisfiam. Csak az egyik pedagógus észre veszi ezt, és így bánik vele, a másik meg nem.

46. oldal

Óvatosan a bódéhoz mentek, hárman átöleltek egy szélen álló citromot és fölrepültek vele egy fára. Épp egy szarkafészekbe. Az illatkeverővel mintát vettek a citrom szagából. Majd leereszkedtek a földre, a citromot otthagyták a fészekben. Nemsokára jött a szarka, csodálkozva nézte.
– Ezt nem én loptam! Na, nem baj. Majd kiköltöm!

Bárhogy szeretné az ember, nem tud úgy viselkedni, mintha nem tudná, amit tud, amikor tudja.

191. oldal