Bay Gyula
Katalógusnév | Bay Gyula |
---|
Könyvei 2
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Híres könyvek Népszava
Népszerű idézetek
Laci sejtette mi van a faládákban, de mikor őket szólították, meg is bizonyosodott róla. Hitler-szalonna. Hogy kitől hallotta először a ládába csomagolt, kocsonyás gyümölcsíz háborús nevét, már elfelejtette. Csak azt tudta, hogy ő szereti, majdhogynem jobban, mint a régi, még a nanája főzte szilvalekvárt. Inas korában nemegyszer ez volt az ebédje. Ezt a gyümölcsízt kenyérre kenni alig lehetett, de mint a jó fagyos szalonnát szeletekre vágni, a falat kenyérre rakni annál inkább.
Az első kaszás beállt a búzába, szép, egyenlő ritmusban lendült a kaszája, s kaszája csapójáról szálba rendeződve, hersegve dőlt a búza. Néhány kaszavágás után beállt a marokszedője is, akinek alig kellett rendeznie a szálakat, csak sarlójával az ölébe emelte. Mikor tele lett a karja a levágott búzával, a kévényi köteget a tábla szélére tette. Aztán indult a második kaszás, a maga marokszedőjével. Majd sorban, egymás után a többiek, egymástól egyenlő távolságot tartva, s öt perc múlva már minden kaszás vágta a rendet, az első kaszás ritmusát átvéve.
Nem volt bicskázás, verekedés. A tanyán nem volt kocsma, a kocsisoknak, béreseknek meg nem volt földje, szőleje, bort hát csak nagy ritkán ittak. S nem borral, pálinkával hűtötték magukat a táncban kimelegedett párok, de érzelmes, bús nótákkal, amit halkan kísért, olykor vezetett citeraszó.
A közös tálból evés ősi szokását alig-alig sértette meg valaki, de ha akadt nagy ritkán egy-egy önző alávaló, azzal közös tálból többé nem cseresznyézett senki. Annak kiporciózták a részét, s ez a kiközösítés olyan szégyen volt, amit a csapatban alig lehetett elviselni. Ha nem szóltak is neki, az ilyen kiközösített hamar batyut kötött a hátára, és eloldalgott végleg, önként. Mert amilyen az evésben az ember, olyan munkájában is, emberségében is, így tartotta ezt a kimondatlan ősi törvény. S ezt a törvényt ismerték pusztán, tanyán, falun már az alig felcseperedett gyerekemberkék is.
Még ültek néhány pillanatig szótlanul az asztal mellett, aztán felállt a bandagazda. Hát akkor… köszönöm a segítséget. Áldja meg az Isten magukat. Megszorította Laci nagyapjának feléje nyújtott kezét, majd kezet fogott Lacival is, krákogva egyet, azt mondja halkan: nőj nagyra, fiam!