Bartos Erika magyar

Kaptam ma egy doboz krétát,
Fehéret és színeset,
Kerti útra rajzolok majd
Tarkabarka képeket.

Rajzolok egy kicsit házat,
Lesz egy szép, nagy ablaka,
Sárga lesz a kerítése,
Mellette egy almafa.

Kiscica is lesz a képen,
Kergeti az egeret,
Rajzolok egy pici fészket,
Fészekbe egy verebet.

Rajzolok egy pöttyös labdát,
Kutyaházat kutyussal,
Óriási fenyőfát is,
Rajta sok-sok tobozzal.

Fel az égre fehér felhőt,
Papírsárkányt rajzolok,
Méhecskéket, pillangókat és
Citromsárga, nagy Napot.

Rajzolok egy tavacskát is,
Benne színes halakat,
Partjára meg piros színnel
Lerajzolom magamat!

Minden reggel megpróbálom
bekötni a cipőmet,
hetek óta ezzel töltöm
hasztalan az időmet.

Mindhiába próbálgatom,
tekergetem, hurkolom,
hibátlanul bekötözni
semmiképpen nem tudom.

Hogyha végre becsomózom,
kibontani nem lehet,
mai napra abbahagyom,
küzdöttem már eleget!

Addig-addig gyakorolom,
amíg végre sikerül!
Bekötöttem kis cipőmet!
Bekötöttem egyedül!

De amikor készen lettem,
észrevettem hirtelen,
hogy az egész cipőkötést
elölről kell kezdenem!

Mert ez bizony kacsaláb lett,
akárhogyan forgatom,
jobb cipő a bal lábamon,
bal pedig a jobbomon.

30. oldal

Digi-dagi dongó
duruzsol az ágon.
Zimi-zümi méhek
zizegnek a fákon.
Csingi-lingi csengő
harangvirág hangja,
dibi-dobi dobbant
lábával a hangya.
Zipi-zopi zápor
elmossa a táncot,
szili-szali szellő
levélből fűz láncot.

12. oldal

Összevesztem kisöcsémmel.
Itt ül velem szemben.
Elvette a mozdonyomat,
nem lesz ez így rendben!

Enyém az a piros mozdony,
add csak vissza szépen!
Mert ha nem, hát másodszorra
dühösebben kérem!

Mozdonyomat mosolyogva
háta mögé dugja,
hová tűnt a piros mozdony?
Ő biz nem is tudja!

Elég volt már! Rákiáltok,
Enyém az a mozdony!
Beteszi a zsebébe és
jót nevet a dolgon.

Elkapom a nadrágjánál,
Hol a piros mozdony?
Add vissza a játékomat!
Enyém hogyha mondom!

Nem adom én! Nem adom én!
Elszalad a pöttöm!
Nagyobb vagyok, gyorsabb vagyok,
utolérem rögtön!

Sirni kezd, de olyan hangon,
zeng belé a ház is!
Anya, Apa összeszalad,
megdorgálnak máris.

Nem engem kell megdorgálni,
Gergő volt a hibás!
Gergőkét kell megszidnotok,
nem is lehet vitás!

Kicsi Gergő, kicsi Gergő,
Petié a mozdony!
Add vissza és keressünk egy
másikat a polcon!

Piros mozdony visszakerül
Petikéhez végül,
Gergő meg egy kék mozdonnyal
lassan meg is békül.

54. oldal

Nem akarok felkelni még,
ilyen korán reggel!
Nem akarok piros pulcsit,
kérlek, anya, tedd el!
Nem akarok reggelizni,
kicsit fáj a hasam.
Nem akarok fésülködni,
ne húzd meg a hajam!
Nem akarok cipőt venni,
nem látom a párját!
Nem akarom cipelni a
hátamon a táskát!
Nem akarok tornazsákot,
nem bírok el ennyit!
Nem akarok, nem akarok,
nem akarok semmit!

62. oldal

GOMBA

Volt egy kicsi erdő,
Közepén egy gomba,
Piros, fehér pöttyös
Kalapka volt rajta.

Arra szállt az égen
Egy kíváncsi csóka,
Meglátta a gombát,
Meg is állt egy szóra:

Milyen pompás kalap!
Nem adod-e nekem?
Nem sütné a napfény
Annyira a fejem!

Nem adhatom oda!
Válaszolt a gomba,
De a dühös csóka
Lecsavarta róla.

Segíts, tölgyfa, segíts!
Kapd el azt a csókát!
Zokogott a gomba,
Lógatta az orrát.

Elfogta a tolvajt
Azonnal a tölgyfa,
Visszakapta nyomban
Kalapját a gomba.

20. oldal

A kertben sünik sétáltak és szarvasbogarak nézelődtek.

135. oldal

Baltazár mindig utánoz! – zúgolódott Vendel.

TRAKTOR

Berreg a traktor,
Pöffen a füstje,
Dübörög az úton,
Indul a földre.

Durrog a traktor,
Kattog a völgyben,
Zötyörög a hűvös,
Hajnali ködben.

Döccen a traktor,
Zörren a zöldben,
Döcörög a békés
Reggeli csöndben.

Szent Anna-tó

Szép leány a Szent Anna-tó,
Csillagokat elringató,
Kecses fején zöld korona:
Fenyőerdő ága-boga.

Hullámzik a hosszú haja,
Vízcsobogás minden szava,
Kék ruháját vízből szőtték,
Szitakötők, tarka lepkék.

Vízfátyla a partot mossa,
Kötényét a szél fodrozza,
Mosolyát a Napnak adja,
Esti holdfény elaltatja.