!

Anne Rice amerikai

Anne Rampling

1941. október 4. (New Orleans, USA) – 2021. december 11.

Tudástár · 16 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 9 film

Teljes névAnne O'Brien Rice
KatalógusnévRice, Anne
Honlapannerice.com

Képek 5

Könyvei 78

Anne Rice: Interjú a vámpírral
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Anne Rice: A Kárhozottak Királynője
Anne Rice: Boszorkányok órája
Anne Rice: A testtolvaj meséje
Anne Rice: Vittorio, a vámpír
Anne Rice: Memnoch, a Sátán
Anne Rice: Armand, a vámpír
Anne Rice: Pandora, a vámpír
Anne Rice: A múmia

Kapcsolódó sorozatok: Vámpírkrónikák · A Mayfair boszorkányok élete · Új vámpírtörténetek · Ramszesz, a kárhozott · Az Úr Krisztus · A Szeráfok éneke · A farkasok ajándéka · The Vampire Chronicles angol · Ramses the Damned angol · The Wolf Gift Chronicles angol · Összes sorozat »

Antológiák 1

Otto Penzler (szerk.): The Vampire Archives

Kapcsolódó zóna

!

Anne Rice és teremtményei

61 tag · 27 karc · Utolsó karc: 2023. július 25., 11:37 · Bővebben


Kiemelt alkotóértékelések

Sceurpien I>!

Anne Rice

A huszadik század irodalmának egy fontos kapocsa, ő teremtette meg az átmenetet a mai modern természetfeletti regények, és a szépirodalom között, ezzel együtt ő az egyetlen, aki képes volt kliséktől mentes, eredeti vámpírsorozatot létrehozni.

Cneajna P>!

Anne Rice

Nehéz szavakkal megformázni azt az érzést, amit az írónő kelt bennem. Még nem olvastam el a teljes 'Vámpírkrónikák' sorozatot, azonban öt könyvét olvastam, így ki tudott alakulni a képem az írói világáról. Az ő vámpírjai testesítik meg a valós, hiteles vámpírlétet a gondolkodásomban. Ilyen téren egy író sem tudta felülmúlni számomra. Képes volt a halandó világba beültetni a halhatatlant, mindezt realisztikus módon téve. Az 'Interjú a vámpírral'-ban nagyon intenzíven éltem át az elkárhozás lélektanát. Az egyetlen könyv az életem során, amit érzelmi szinten mélyen darabokra cincáltam, többször olvastam el minden egyes mondatát, és ízlelgettem, emésztettem magamban az olvasottakat. Elképzeltem, hogy az örök élettel járó örök szenvedés egy lelki párkapcsolat két fele, akik pusztítják, leépítik a birtokosát, aki eljegyezte magát velük. Ez a két fél 'se veled, se nélküled' viszonyukban folyamatosan tépik, falják, és bántalmazzák egymást, mégis a ragaszkodásuk egymáshoz, továbbá a birtoklóhoz szerelmetesen tébolyult. A Louis által átélt gyötrődést, küszködő vérszomjat én ekképpen éltem meg, bár így sem tudtam igazán megfogalmazni, mert van, amit nem lehet szavakba önteni. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a könyvét, azt mondanám: Életérzés. Mert ez a könyv valóban egyfajta életérzést áraszt. Elsősorban nem a cselekmény viszi előbbre az olvasót, hanem a lelki rezdülések mélyreható, érzékletes, részletgazdagon precíz ábrázolása. Ezzel ellentétes számomra 'A kárhozottak királynője', amelynek a cselekménysora igézett meg. A vámpirizmus évezredekkel ezelőtt zajlódó megszületését szemlélteti ez a történet, bemutatva ezzel a vámpírok Ősanyját. Akasha, és az ikrek, Maharet és Mekare kontaktusa számtalan korra lesz kihatással, a halandó életükben meghozott különböző döntések okán. Hatezer év telik el a vámpíri létforma megszületésétől napjainkig. Az ezt megelőző kötetben, a 'Lestat, a vámpír'-ban nagyon erős alapozás történt, amelyre gyönyörű módon volt képes ráépülni ez a történet. Elbűvölt magának, kevés könyv volt képes minderre.
Aki ismeri valamelyest az írónő életrajzát, az tudja, hogy a lánygyermeke öt évesen meghalt leukémiában. Az 'Interjú'-ban szereplő Claudiát a lányáról mintázta. A legszívszaggatóbb ábrázolása a gyermekének mégis 'A hegedű' című könyvében sikerült a legerőteljesebben. Nagyon lassan olvastam el ezt a könyvet, egyrészt személyes okokból, másrészt léleksikoltóan felzaklatott, ahogyan a haldokló kislányáról írt. Öt kezemen tudom megszámolni, hány könyvet olvastam, amelytől hulltak a könnyeim, ez az egyik.
Anne Rice stílusa egyedi, és megismételhetetlen, mind nyelvezetében, mind hangulatában. Továbbá nemcsak a vámpírokhoz tudott értő tehetséggel nyúlni, 'A Mayfair boszorkányok története' című sorozata is írói hozzáértésről tanúskodik. A boszorkányok órája I-II. című könyvei – bár nem olvastam el végig – megdöbbentően erőteljesre sikeredtek.
Szeretnék pár dologban a magyar vonatkozásokról is írni. Az 'Interjú'-t Walkóné Békés Ágnes fordította, aki gyönyörű magyar nyelvű szépirodalmi szöveggé emelte a művet. A sorozat további köteteinek fordítását Sóvágó Katalin vette át, amit valamelyest sajnálok. Az előző fordító kiváló munkát végzett, ennél a hölgynél azonban némiképp vegyes a vélekedésem, azonban ő is helytállt abban, amiben kellett. A Szukits által kiadott kötetek igényessége páratlan. Csodálatos borítókkal ajándékozott meg minket a kiadó. A Dáin kiadójú könyvek, bár küllemre nem veszik fel a versenyt az előzőekkel, belsőleg csodásan cirkalmas díszítésekkel vannak ellátva.

Súlyos témaválasztásaival halhatatlanná vált a lelkemben. Anne Rice nekem a gótikus fikció Édesanyja.

Tinka_GothMortuary P>!

Anne Rice

A vámpír történetei jelentik számomra a világ legjobb véres és misztikus írásait amiket valaha olvashattam! Nagyon szeretem azt ahogy a vámpír legendával bánik és azt, ahogy ábrázolja őket. Neki köszönhetem, hogy megkedveltem a vámpírok világát és elkezdett érdekelni ez a rémisztő, mégis magával ragadó, túlvilági lények misztikuma.

Buddy>!

Anne Rice

Olyan sokat adtál a könyveid által. Köszönöm!

curlyreka87>!

Anne Rice

Nagyon tehetséges írónak tartom Anne Rice-t, egyáltalán nem túlzó vagy egyáltalán nem túl sok a cicoma! (Bár amikor először találkoztam az írásaival, tátva maradt a szám! xD)
Sokáig nem ismertem, csak egy nagyon híres történetével találkoztam még kislány koromban, az Interjú a vámpírral c. megfilmesített verzióval. Az abban szereplő karakterek igen nagy hatással voltak rám, megmondom őszintén, mind a mai napig, főleg Lestat. Na a lényeg a lényeg, hogy nagyon jók ezek a történetek, sőt néha tényleg elhiszem, hogy valósak!

ideali_zed>!

Anne Rice

Köszönök mindent, Anne.
A történeteid megtanították elfogadni, aki vagyok, rámutattak a világ szépségére ott, ahol azt hittem, sosem találok. Amikor a sötétség elvakított, színekre találtam általuk.

BarbieB P>!

Anne Rice

Az amerikai írónőtől eddig két sorozatot (The Vampire Chronicles, Lives of the Mayfair Witches) kebeleztem be majdnem teljes egészében, ami pontosan 14 elolvasott könyvet jelent. Most következik majd a két egyszerre sorozatot lezáró, vámpír- és boszorkányvilágot elrendező utolsó rész, szóval nagy az izgalom. Rice alapjaiban újította meg a vámpír-irodalmat, szinte teljesen egyedül indította el a modern vérszívók kultuszát, ami végül a dicstelen Alkonyat-sorozathoz vezetett. Nem pusztán új horror-regényekről van szó, Rice egész vámpír-mitológiát teremtett, amit minden kötettel egyre szövevényesebbre hagyott burjánzani. A „burjánzó” kifejezés nem csak a sokasodó történetszálakra, karakterekre, hanem a regények nyelvezetére is illik: tobzódunk a leírásokban, jelzőkben. Az írónő megszállottja szülővárosának, New Orleans-nak, a legtöbb regénye itt is játszódik. Imádja a régi épületeket, pazar szobabelsőket és burjánzó (!) kerteket, ezek leírásánál szívesen el is időzik: minden érzékünkre kiható részletességgel fest le palotákat, parkokat (például soha ennyi növényről nem olvastam még egy regényben – innen a fenti címke). Néha úgy tűnik, mintha kezdene ráunni a vámpírvilágra, ez meg is látszik a kötetek hullámzó minőségén (bár még a leggyengébb is bőven az élvezhető kategórián belül van), és a vallásos írások felé is kacsintgatott, végül mindig visszatért szerelmetes főhőséhez, Lestat-hoz, akit egyszerű mellékszereplőből (Interview with the Vampire) emelt az egész sorozat központi alakjává.


Népszerű idézetek

Papusz>!

– Emberek, akik nem hisznek többé Istenben, vagy a jóságban, még mindig hisznek az ördögben. Nem tudom, miért. Persze tudom. A rossz mindig lehetséges. A jóság örök érvényűen nehéz.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság · Isten · · ördög
7 hozzászólás
Sceurpien I>!

– Ezek szerint szereti a könyveket – mondta éppen Queen néni. Oda kellett figyelnem.
– Ó, igen! – felelte Lestat. – Néha a könyv az egyetlen, ami életben tart.
– Ilyet mondani ebben a korban! – nevetett a néni.
– Nem gondolja, hogy minden korban lehetünk elkeseredettek? A fiatalság örökké elkeseredett – mondta őszintén Lestat. – A könyvek pedig azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy egy egész világ tárulhat elénk a borítók között, és aki ebbe az új világba kerül, megmenekül.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Lestat de Lioncourt
3 hozzászólás
Papusz>!

Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma.

Belle_Maundrell >!

Nincs más ellenségünk, csak a félelem.

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ellenség · félelem
Papusz>!

Milyen fellengzős dolog szavakba foglalni a szavakba nem foglalhatót.

1 hozzászólás
inka0507>!

„Az ajka piros volt, a szeme nyílt,
haja színarany, arca fehér;
Lidérc ez a nő: csak éjszaka jár;
sápadt lepra, Eleven Halál,
és dermed tőle a vér.”

2 hozzászólás
sztimi53>!

Pillanatnyilag az vagyok, amit Amerikában a rock szupersztárjának szoktak nevezni.

1. oldal, Szukits, 2005.

6 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

A pokol nem más, mint gyűlölködés, örökös gyűlöletben együtt élő emberek világa.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · pokol
Papusz>!

Mesélhetnék én neked, míg a világ világ, de az nem pótolja az életet.