Andrea Camilleri olasz
1925. szeptember 6. (Porto Empedocle, Agrigento) – 2019. július 17. (Róma)
Katalógusnév | Camilleri, Andrea |
---|---|
Nem | férfi |
Életrajz |
Könyvei 101
Kapcsolódó sorozatok: Montalbano felügyelő · Commissario Montalbano olasz · The Inspector Montalbano Mysteries angol · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Meséld újra! Kolibri · Gyilkosság Mágus · Easy Readers - Olasz Klett olasz
Antológiák 1
Népszerű idézetek
– Figyelj csak, Anna… Öltözz nőnek!
– Magassarkú cipő, mélyen felvágott szoknya?
– Csak azt akartam mondani, hogy ne egyenruhában gyere.
27. oldal Mágus Design Stúdió, 2004.
Olyan emberek lánya volt, akiknek tizenkilenc fillér hiányzott ahhoz, hogy meglegyen a húsz…
(első mondat)
Andrea Camilleri: Montalbano 80% Egy hónap a felügyelővel
Volt még ideje a Valentével való találkozásig. Megállt annál az étteremnél, ahol legutóbb is ebédelt. Fölfalt egy adag zsemlemorzsában megforgatott, lángolt kagylót, egy jó nagy tányér kagylós spagettit fehéren és egy szurokfűvel megszórt, csőben sült rombuszhalat karamellizált citrommal a tetején. Az egészet narancssodós csokoládépudinggal tette teljessé. A végén fölállt, bement a konyhába, és egyetlen szó nélkül, meghatottan szorított kezet a szakáccsal.
216. oldal Bastei, Bp. 2001.
Leparkolt az autóval és várt. Hamarosan megérkezett egy piros, kétüléses sportautó, olyan lapos volt, mint egy lepényhal.
106. oldal Mágus Design Stúdió, 2004.
[…] a felügyelő egy ugyancsak szövevényes krimit olvasott egy barcelonai írótól, akinek ugyanaz volt a vezetékneve, persze spanyolosan, mint az övé: Montalbán. Egy mondat különösen megragadta: „A pisztoly hideg gyíkként aludt.”
6. oldal
Ha minden igaz, Annibale Verruso harminchét éves kellett legyen, ezzel szemben jó karban lévő ötvenesnek látszott.
A névtelen levél (e-book, Európa, 2017)
Andrea Camilleri: Montalbano 80% Egy hónap a felügyelővel
A víz forrt, beledobta a tésztát. Csöngött a telefon, egy pillanatig nem tudta eldönteni, fölvegye vagy ne. Attól félt, hosszúra nyúlik a beszélgetés, esetleg nem tudja majd egykönnyen rövidre zárni, és emiatt félő, hogy nem tudja betartani a fövési időt. Az maga volna a katasztrófa, ha kénytelen elpazarolni ezt a korallszószt valami szétfőtt tésztára. Úgy döntött, nem veszi fel a telefont. Mi több, elkerülendő, hogy további csöngések zavarják meg az étel tökéletes és nyugodt élvezését, kihúzta a zsinórt.
37-38. oldal (Bastei Kiadó 2001)
– Kapitány úr – felelte Montalbano, ugyanis kedve támadt az etetéshez, vagyis rátört az inger, hogy hülyét csináljon beszélgetőtársából –, ha valaki előhúz egy fegyvert, egy pisztolyt, attól még egyáltalán nem biztos, hogy a fenyegetett személy meghal: a fenyegetésnek sokszor nem tragikus, hanem kognitív értéke van. Legalábbis ezt állítja Roland Barthes.
– Az meg ki? – kérdezte a rendőrkapitány eltátott szájjal.
– Kiváló francia kriminológus – hazudta a felügyelő.
– Montalbano, leszarom én ezt a kriminológust! Az az ember nemcsak hogy előveszi a fegyverét, hanem lő is!
55.