Jól sikerült a pénteki Eleven irodalom est. Volt jó beszélgetés, vörösbor, pogácsa, vadkacsamentés. Másnap ezt kaptam Kőrösi Zoltántól:

"Péter,

Köszönöm a tegnapi estét, és kérlek, mondjad el a köszönetemet a Moly-osokak
is; igazán jó (nekem legalábbis) órák voltak, sajnos, többnyire én
beszéltem, pedig kivnácsi lettem volna rájuk, érződött, hogy összeszokott, jó
társaság- az pedig hogy létezik egy ilyen olvasókör, egészen fantasztikus
dolog; a leginkább az hatott meg, hogy bármely utalás, név kijött belőlem,
Ottliktól Llosáig, Ruhsdie-tól Füstig, nem hogy magyaráznom kellett volna,
de láttam, mindenki érti, tudja, miről/kiről van szó… Na, ilyen
társaságban jó!
Szóval köszönöm mégegyszer, nagy öröm volt.
Ha bármi van, maradjunk kapcsolatban, üdv, szia"

Mivel helyi tudósítónk @vrzs pótérettségin vett rész igazolatlanul távol volt, így hozzá felérhetetlen, de mégiscsak valami információtartalommal bíró póttudósítást, néhány botcsinálta mondatot monitorravetnék a @Kőrösi_Zoltán-nal töltött estéről. Mármint hogy a könyvtárban. Sokan. Na értitek.
Szokás szerint már az elején belebonyolódok, de kitartás, lesz szó arról is, hogy milyen volt. Mármint az este. Azaz a beszélgetés. …hagyjuk…)
Remek este volt. Láthatóan mind a közönség, mind a vendég is jól szórakozott(vagy rutinos jól szórakozónak látszik;). Minden eleme megvolt a közös rezdülésnek, hisz kikerülhetetlen volt a foci, ami ugye az egyik olyan dolog, a politikán kívül amihez minden magyar ért. De például a nemzetközi kultúrgenetika is terítékre került, aminek keretében fontos információhoz jutottunk a keltaportugál identitásról .
Aztán alkottunk közös ellenségképet, ami szintén kell a bandaszellemhez . Most nem írnám le a moderátorkirály Lévai Balázs nevét, mert félek @egy_ember újra letargiába esne és ha nincs a kezeügyében egy pohárka vörösbor, ez beláthatatlan következményekkel járna. Jó történeteket hallottunk az íróválogatott nemzetközi futball portyáiról, a z idegesítően figyelmes olvasóról, a fikció és a valóság Máté Péterrel kivonatolható közös nevezőjéről, a kék nejlonotthonkában csöndesen hallgató tömör életérzésről, meg a regény történetéről ami, tulajdonképpen olvasói jutalomfalat, és az árnyékáról, aminek a sejtelmeit az olvasó tapogathatja ki magának. Szó esett arról is, hogy a valóság sokszor beigazolja a képzelet igazságerejét. Erre is volt történet, bizonyos Pannónia utcai hölgy és az inkriminált Feri nevű ÁVÓ-s barátja valóságos fenyegetőzése által.
Tovább erősítve az élet a legjobb regénytéma vonalat, megidéződött Ibsen is egy lifthofba esett , majd szerencsésen kimentett vadkacsa képében.
Jó este volt. Nyitott, szellemes , és állítását cáfolva, jó társasági ember Kőrösi Zoltán. Azért itt megjegyezném, bár a figyelem központja a sziporkázó íróúr volt, de nem lehetett nem észrevenni, hogy a felesége is egy tündér:)
Köszi mindenkinek, de főleg a családomnak, hogy hajlandó volt vacsora nélkül átvészelni az estét (háhá, lebuktatok, köszi pizafutár;) köszi @egy_ember, hogy megszervezted és hagytad, hogy utána leamortizáljuk a könyvtáradat, köszi mindenki aki ott voltál, hogy megteremtetted a barátias hangulatot, köszi Zoltán, hogy fűszerezed az irodalmat és hogy nem szereted a fülszövegeket.
Köszönjük. ( ha még egyszer ezt a szót leírom, dobjatok a kutyák elé)
Meghajol. Átveszi a pulicert. 3 hónap múlva tünetmentesen távozik a pszichiátriáról.